A poszt első részében a kivándorlás történeti áttekintése került terítékre, a jelenlegi második részben a kínai diaszpórák egymástól gyökeresen eltérő helyzetét és a Kínán kívül élő kínaiak abszolút számát kísérlem meg bemutatni.

A délkelet-ázsiai diaszpóra és a Bambusz-hálózat

A kivándorolt kínaiak mind abszolút mértékben, mint számarányukat tekintve a délkelet-ázsiai térségben dominálnak leginkább. Befolyásuk azonban sokkal nagyobb, mint azt a létszámuk indokolná: a kereskedői gyökerekkel megindult betelepülés hagyományaira építve ez az etnikum uralja magabiztosan a környék államainak kereskedelmi és pénzügyi életét.

A lényegében kínainak nevezhető apró városállam, Szingapúr mellett, ahol a népesség háromnegyede kínai, a legnagyobb mennyiségben Malajziában, Thaiföldön és Indonéziában vannak jelen. 

Malajzia

A szárazföldi Kínán, Tajvanon, a Népköztársaság által visszaszerzett két városállamon, Hongkongon és Makaón és az emlegetett Szingapúron kívül Malajzia az a hely, ahol a kínaiak a legnagyobb arányban vannak jelen. Egyes országrészekben a népesség felét teszik ki, de összességében is a negyedét. Az oktatás minden szintje elérhető kínaiul, s miután ez mandarin nyelven zajlik, immár majdnem minden helyi kínai beszéli is azt, függetlenül az anyanyelvét jelentő dialektustól. Bár a kínaiak megtelepedése a mai Malajziában egészen az 1400-as évekre, Zheng He utazásainak korára nyúlik vissza, a legtöbben az 1900-as évek első felében érkeztek.
A számarányuk a lakosságon belül folyamatosan csökken, de a brit gyarmati uralom lebomlása idején majdnem minden második malajzia állampolgár kínai volt. Pont a dominanciájuktól való félelem miatt nem akadályozták Szingapúr kiválását a maláj szövetségi államból.

Indonézia

Az indonéz szigetvilág is népes kínai diaszpóra otthona, azonban a velük szemben folytatott évtizedes asszimilációs politika folytán zömmel elvesztették identitásukat. A kétszázmilliós indonéz lakosság mintegy 4%-át teszik ki, de kezükben összpontosul az ország kereskedelmi élete.
Zűrzavaros belpolitikai időkben folyamatosan felhasználták őket bűnbakként, ilyenkor a szabályos lincshangulatban divatos volt a kínaiak üzleteinek kifosztása, s a személyük elleni atrocitások.
Az itteni kínaiak zömmel a Taiping-lázadás következményeként kivándorolt guangdongi és fujiani nincstelenek leszármazottai, de az első adag bevándorló már a 15. században megérkezett.

Thaiföld

Thaiföld tekintélyes méretű (mintegy kilencmilliós, így a teljes népesség mintegy 10%-át kitevő) kínai lakosságának betelepülése régre nyúlik vissza. Mostanra zömmel teljesen integrálódtak az országba, s legalább annyira tekinthetőek thainak, mint kínainak. Maga a thai uralkodóház is rendelkezik kínai gyökerekkel, s majdnem minden thai miniszterelnök kínai származású volt.

Vietnam kínai (hoa) népessége is régóta az országban él, de a kínai-viet háborúk idején sokuk kénytelen volt elhagyni a déli szomszéd területét. Kambodzsában a népesség mintegy 7%-a kínai, s akadnak gyakorlatilag teljesen kínai városok is az országban. Laoszban főleg a két nagyobb városban koncentrálódnak, s a kereskedelmi életet uralják.
A myanmari kínaiak is jelentős mértékben asszimilálódtak, s sokan nem vállalják eredetüket, miután ez gyakran járt diszkriminációval. Az ország gazdasági életét, s a felsőoktatást messze arányaikon felül uralják.
A Fülöp-szigeteken is jelentős asszimiláció zajlott le a kínaiak között, különösen Marcos elnök idején, mivel ekkoriban nem létezett anyanyelvi oktatás. A fiatalabb kínaiak körében így nem jellemző az érdemi nyelvismeret, bár az utóbbi időben a helyzet javul.

Ebben a délkelet-ázsiai régió a kínai diaszpórák gazdasági ereje hatalmas. Az ún. Bambusz-hálózat egy informális kapcsolatrendszer. A kínai nyitás óta a főleg középméretű, családi vállalkozások rengeteg tőkét fektettek be a kínai anyaországban. Becslések szerint a kínai diaszpórák mintegy másfél-kétezer milliárd dollár (!) likvid tőkével rendelkeznek, s csak a szárazföldi rokonoknak küldött támogatások több mint 50 milliárd dollárt tesznek ki éves szinten.

Észak-Amerika

A kínai kivándorlás másik nagy célállomása az USA és Kanada volt. A feljegyzések szerint 1820-ban érkezett meg az első, háromszáz főt kitevő csoport Kalifornia területére. Kuliként, szerződéses munkásként jöttek, s az aranyláz felfutásával párhuzamosan kezdett el nőni a létszám, elsősorban továbbra is Kaliforniára fókuszálva.
Miután sokáig zömmel csak férfiakat engedtek az országba, így a diaszpóra létszáma csak lassan növekedett, később lehetőség nyílt a családegyesítésekre. Ma majdnem négymillió kínai amerikai él az országban, a létszám fele ott is született.
Kanadába is munkásként érkeztek az első úttörők, s az USA-hoz hasonlóan ebben az országban is tevékenyen kivették a részüket a nagy vasútépítési munkálatokban. Az 1800-as évek második felétől már igyekeztek akadályozni a kínaiak bevándorlását, különféle adókkal sújtva az újonnan jötteket.

A nemi egyensúly Kanadában is felborult, több mint tízszer annyi kínai férfi élt a 20. század elején az országban, mint nő. A diszkrimináció a második világháborút követően került megszüntetésre, s a kínai bevándorlás nagy része is ekkor zajlott le. Amíg a kínai nyitást megelőzően főleg délkelet-ázsiai és hongkongi kínaiak jöttek, a nyolcvanas évektől már a szárazföldi Kína bevándorlói dominálnak. Ma közel másfél millió kínai kanadait mutatnak a statisztikák, s egyes régiókban arányuk kimagasló. A nyugati part központjában, Vancouverben nagyon sokan élnek, Richmondban a lakosság több mint 40%-a kínai.

Kínai sziget az Indiai-óceánban

A két Kínán és Szingapúron kívül van még egy szeglete világunknak, ahol a kínaiak abszolút többségben vannak. Az Indiai-óceánban fekvő ausztrál területen, a Karácsony-szigeten a lakosság 70%-a kínai.
A kis sziget valaha brit gyarmat volt, majd a második világháború után ausztrál felügyelet alá került.
Jelenleg mintegy 2000 ember lakja, a kínaiak kuliként érkeztek, miután a szigeten rendkívül gazdag foszfátlelőhelyeket tártak fel.
A jelentős önkormányzatisággal rendelkező kis területen egyértelmű a kínai befolyás, az angol mellett a kantonit beszélik.

Számok

A mintegy ötvenmillió kivándorolt kínai zöme, közel harmincmillióan Délkelet-Ázsiában élnek. A legnagyobb bevándorolt kínai populációval rendelkező országok az alábbiak:

Mióta a Kínai Népköztársaság gazdasága elindult a fejlődés útján, a migráció kétirányú folyamattá vált. Sok külhonban élő kínai fektetett be az anyaországban, s a jól képzett munkaerő is egyre gyakrabban választja a szárazföldi munkavállalást.

A KNK a nyitással párhuzamosan változtatott a határon túl élőkkel kapcsolatos politikáján. Amíg a keményvonalas időkben gyanakvással tekintettek az országot korábban elhagyókra, az emigrációt pedig adminisztratív módon akadályozták, Deng Xiaoping regnálása óta egyre jobb kapcsolatokat ápol velük. Jól ráérezvén a diaszpóra hatalmas gazdasági erejére, igyekeztek minél jobban kihasználni a lehetőségeket.

Ma a Népköztársaság próbál jelen lenni a diaszpórák életében, támogatja a kínai nyelvi oktatás megteremtését, fenntartását, s igyekszik a mandarin népszerűsítésére köreikben - nem is kevés sikerrel.

A tömeges kivándorlás kora elmúlt, s ahogy fejlődik Kína, egyre kevésbé valószínű, hogy a kínaiak elárasztanák a bolygó többi részét.