Kína a történelem során általában nem mutatott nagy érdeklődést a közvetlen szomszédságán túli területek iránt. A birodalom erejének függvényében alakított ki vazallus államokat a perifériákon, de kevés kivételtől eltekintve meg sem próbálta azokat ténylegesen ellenőrizni, s beérte uralmának szimbolikus elismertetésével.

Volt azonban egy rövid időszak, amikor meglepően kíváncsian, s az erőforrásokkal sem fukarkodva vágtak neki a tengereknek, s a nagy nyugati hajósokat jócskán megelőzve kevés híja volt annak, hogy Kína fedezze fel a világot.

A történet főszereplője Zheng He admirális volt.

A 14. század közepén színre lépő Ming-dinasztia az utolsó volt az etnikailag han (kínai) uralkodóházak sorában, bukásukra 1644-ben került sor a mandzsuknak köszönhetően. Az 1400-as évek elején azonban még nagyon is erejük teljében voltak, s egy kivételes császár, Yongle uralma alatt a korábbiaktól merőben szokatlan érdeklődés alakult ki a tengeri utazások iránt.
Yongle a Ming-ház legsikeresebb császárának nevezhető, a Ming-Kína uralma alá hajtotta Vietnam északi részét, s befolyása alá vonta a Koreai-félszigetet is.

A Ming-Kína kiterjedése Yongle alatt, 1415-ben

Zheng He, a későbbi admirális muszlim, nemzetiségi gyermek volt a mai Yunnan tartományban. A beözönlő Ming-csapatok, a kor szokásainak megfelelően a lakosság fiúgyermekeiből eunuchokat válogattak, így került ő is az akkor még Nanjingban székelő udvarba. Yongle ebben az időben herceg volt, a trónért folytatott küzdelmében Zheng He is aktívan segédkezett, ennek köszönhetően végül udvari főeunuchhá nevezték ki.

Idővel Yongle megbízásából a kor messze legnagyobb hajóhadát, az ún. kincses flottát vezetve szelte keresztül-kasul Dél- és Délkelet-Ázsiát, Arábiát, s még a kelet-afrikai partokat is.

A zászlóshajó vs. Santa Maria

Az első expedícióra 1405-ben került sor. A 27000 (!) embert szállító, több mint 300 hajóból álló flotta technológiailag magasan verte az összes konkurensét, s vezérhajók mérete (cirka 150 méteres hossz) mellett a közel száz évvel később Amerika felé tartó Santa Maria eltörpült. A kínai hajók már ekkoriban használtak vízhatlan rekeszeket, trapéz alakú vitorláik pedig lehetővé tették az ellenszélben való hajózást is. 
A hatalmas méretek rengeteg ember és ajándék szállítását tették lehetővé, de jelentőségük még abban is állt, hogy a legénység élelmezését - a nagy mennyiségű tartós élelmiszer mellett - a hajókon termelt növényekkel elégítették ki. Skorbut nem is lépett fel.

A rendszerint 1-2 éves utazásokból hét került dokumentálásra, ezek során a kincses flotta bejárta Malakkát, Jávát, az indonéz szigetek jó részét, Ceylont, Indiát, a Maldív-, Andamán- és a Laksadíva-szigeteket, a Hormuzi-szorost, Ádent, s a kelet-afrikai partot: Mogadishut és a mai Kenyát, Tanzániát és feltehetően Madagaszkárt is.

Míg az európai hajósok hódítani és területeket szerezni indultak útnak, addig a kínai hajók célja a tengeri kereskedelem fellendítésén és ellenőrzésén túl elsősorban diplomáciai jellegű volt. Az ajándékokkal dugig rakott hajókkal távoli birodalmakat kerestek fel, ahonnan különlegességekkel (a legextrémebb példa az udvarba hurcolt zsiráf volt), s vazallusi hódolatokkal tértek haza, s nagy számban hordtak követeket is, akiket aztán a hajók visszafordultával - ez néha 1-2 évig is eltartott - vittek is haza. Gazdasági értelemben valószínűleg kisebb hasznot hajtott, elsősorban presztízscélokat és elrettentést szolgált, de eredményei között szerepel még, hogy a kínai partok mentén visszaszorította a japán kalóztámadásokat is.

A negyedik, legtovább jutó utazás

 Az utazásoknak végül Yongle halála vetett végett. Kína ismét elfordult a tengerektől, s a külkereskedelem is töredékére esett vissza. A fokozódó kalóztámadások miatt a flotta maradékát is visszavonták a jól védhető kikötőkbe, s a feljegyzések nagy részét is megsemmisítették.

Ez utóbbi tény miatt számos elmélet kering Zheng He utazásainak kiterjedtségéről. Bár a tengerészek dokumentálták az utazásokat, s térképeket is készítettek, a papírok közül alig élte túl néhány a pusztítást. Afrikai keleti partvidékén egész biztosan jártak, ezt néhány kínai és koreai korabeli térképen túl megerősítik a modern kori DNS-vizsgálatok eredményei is. Ezek igazolják, hogy a legénység egy része nem tért vissza, s utódaik ma is fellelhetőek Kelet-Afrikában.

Replika Nanjingban. Ilyenek lehetettek Zheng He nagy hajói

Egyes teóriák szerint Zheng He eljutott Afrika délnyugati partjaira is, a legmerészebbek szerint pedig még Amerikába és Ausztráliába is, de ezen feltételezések egyelőre nem nyertek tudományos legitimációt.
Annyi biztos, hogy megtehették volna mindezt, s kizárólag az udvar döntése parancsolt megálljt.

Hogy mégsem Kína fedezte fel a világot, az alighanem alapjaiban változtatta meg a bolygó későbbi történetét.